Index ¦ Archives ¦ RSS

A mezitelen nap

Estimated read time: 2 minutes

Annyi elonye megvan az egy hetvege laz miatt agyban toltesenek, hogy a mar regota elkezdett konyvem vegre volt idom befejezni.

Izelitoul ket reszlet:

– Add ide a kezed, Daneel! – Daneel a saját kezére meredt. – Már megbocsásson, Elijah partner. Baley elátkozta magában a robot szó szerinti gondolkodását. – Segíts ki a fotelb?l – helyesbített. Daneel er?s karja könnyedén kiemelte a székb?l.

Az élet legf?bb értelme vész el, ha nincs meg az emberek közötti együtthatás; elvész a legtöbb intellektuális érték; elvész a legtöbb dolog, amiért élni érdemes. A távnézés nem helyettesítheti a látást. Maguk a solariaiak azt hiszik, hogy a távnézés az érzékszervek meghosszabbítása. És ha az elkülönülés nem elég a stagnáláshoz, akkor ott van a hosszú életük. A Földön szakadatlan áradatként színre lépnek a fiatalok, akik készek a változtatásra, minthogy még nem volt idejük megcsontosodni. Szerintem itt lennie kell valamilyen optimumnak. Eléggé hosszú élet ahhoz, hogy learathassa a sikereit, és eléggé rövid ahhoz, hogy átadja a helyét a fiatalságnak, méghozzá nem túl lassú ütemben. Solarián ez az ütem túlságosan lassú. Minnim még mindig figurákat rajzolt az ujjával.

(bookline)

© Miklos Vajna. Built using Pelican. Theme by Giulio Fidente on github.