Annyi elonye megvan az egy hetvege laz miatt agyban toltesenek, hogy a mar regota elkezdett konyvem vegre volt idom befejezni.

Izelitoul ket reszlet:

– Add ide a kezed, Daneel! – Daneel a saját kezére meredt. – Már megbocsásson, Elijah partner. Baley elátkozta magában a robot szó szerinti gondolkodását. – Segíts ki a fotelb?l – helyesbített. Daneel er?s karja könnyedén kiemelte a székb?l.

Az élet legf?bb értelme vész el, ha nincs meg az emberek közötti együtthatás; elvész a legtöbb intellektuális érték; elvész a legtöbb dolog, amiért élni érdemes. A távnézés nem helyettesítheti a látást. Maguk a solariaiak azt hiszik, hogy a távnézés az érzékszervek meghosszabbítása. És ha az elkülönülés nem elég a stagnáláshoz, akkor ott van a hosszú életük. A Földön szakadatlan áradatként színre lépnek a fiatalok, akik készek a változtatásra, minthogy még nem volt idejük megcsontosodni. Szerintem itt lennie kell valamilyen optimumnak. Eléggé hosszú élet ahhoz, hogy learathassa a sikereit, és eléggé rövid ahhoz, hogy átadja a helyét a fiatalságnak, méghozzá nem túl lassú ütemben. Solarián ez az ütem túlságosan lassú. Minnim még mindig figurákat rajzolt az ujjával.

(bookline)

Errol a konyvrol lenne szo, most kaptam karacsonyra. Eloljaroban csak annyit, hogy mint azt sokan tudjak, egyreszt nagy Google fan vagyok (2x resztvettem a GSoC-ban, nyilvan keresesre enis hasznalom, stb) - masreszt viszont tudatosan nem hasznalok GMailt (pedig nyilvan emailezek), vagy GTalkot, annak ellenere, hogy a Jabbert napi szinten hasznalom.

Tehat mi volt az elvarasom a konyvvel kapcsolatban? Az, hogy - ahogy a cim irja - egy tortenetet adjon elo olvasmanyos stilusban, lehetoleg nem ragva az olvaso szajaba, hogy akkor most a Google a hibatlan tokeletesseg, vagy maga a megtestesult ordog.

Par idezet kedvcsinalonak:

"A Google legtobb komputere ugyanis gepkozpontokban van elhelyezve, jellegtelen, temperalt raktarepuletekben, melyek tarolohelyet adnak berbe azoknak, akik online es biztonsagban kivanjak tartani gepeiket. A kilencvenes evek vegenek verseny-hangulata kozepette ezek az adatkozpontok meg negyzetmeter utan szedtek berleti dijat a tarsasagoktol, nem pedig a fogyasztott aram utan, s ez arra kesztette a Google-t, hogy annyi gepet halmozzon egymasra, amennyit csak lehetseges. Ezzel Reese es csapata megtakaritast ert el, de a villamosenergia arak hamarosan emelkedni kezdtek, egyes adatkozpontok csodbe mentek, ugyhogy a Google-nek olykor uj helyet kellett keresnie a gepei szamara. Miutan ezt ketszer-haromszor megcsinaltak, mar gondoskodtak rola, hogy a gepek allvanyzata kerekekkel legyen ellatva."

A kovetkezo abszolut lenyegtelen a konyv szempontjabol, viszont mivel ujra es ujra visszatero kerdes, hogy pontosan mit ertunk mi (Frugalware fejlesztok) "frugal" alatt, hat itt egy ujabb megoldas:

"Nervill-Manning alaposan tanulmanyozott nehany online kereskedot, ideertve az Amazon.com-ot is, azt figyelte, hogyan kezelik a kategoriara, arra, leirasra vonatkozo informaciokat. Hat honappal kesobb az elgondolasbol mar prototipus lett. Alkotasanak azt anevet adta, Froogle (szojatek a 'frugal' - takarekos szoval.)"

Vegul a kovetkezo resz azert tetszett, mert egy (azt hiszem) sokunk altal ismert problemat jar korul:

"Wes Boyd, a washingtoni MoveOn.org elnoke, azt mondja: - A Google a kiraly. A mert IQ-mat vagy 20 ponttal megemelte."

Es persze ahogy fenn irtam, a konyv nem csak dicseretbol all, reszletesen elemzi, hogy milyen privacy problemak vannak a GMaillel, stb.

Ha jol ertem akkor a konyv eredetileg 2005-ben jelent meg, de azota frissitettek, amit en olvastam az a 2009-es verzio kellett legyen, meg a Yahoo Microsoft altali nem-felvasarlasrol is szo esik benne, pedig az tavalyi sztori.

Roviden osszefoglalva: nekem tetszett, ha az olvaso nem idegesiti fel magat azon a tenyen, hogy kb 20 oldalankent 3 mondat onmagat ismetli azzal, hogy "jaj de jo, jaj de gyors, mindent megtalal", kifejezetten kellemes kikapcsolodast kinal 2-3 napra.

egyik kedvenc reszletem:

"A naplót O'Brien számára - O'Briennek írja; olyasmi volt ez, mint valami véget nem ér? levél, amelyet soha senki sem fog elolvasni, mégis egy bizonyos személyhez íródik, s ez a tény adja sajátos színezetét.

A Párt azt kívánja, hogy tagadjuk meg a szemünk és fülünk révén szerzett tapasztalást. Ez végs?, leglényegesebb parancsa. Winston elbátortalanodott, ha a vele szemben álló irtózatos er?re gondolt; arra a könnyedségre, amellyel bármelyik pártértelmiségi legy?zhetné ?t, ha vitára kerülne a sor; a ravasz érvekre, amelyeket ? nem lenne képes megérteni, s még kevésbé tudna felelni rájuk. És mégis neki van igaza! Azoknak nincs igazuk, és neki igaza van. A nyilvánvaló, egyszer? és igaz dolgokat kell megvédenie. A maguktól értet?d? dolgok igazak, ehhez kell ragaszkodnia!"

egyik kedvenc reszletem:

"Végül valami meleg köntösfélébe bújtatták. Ez aztán a luxus! Baley csecsem?kora óta nem részesült ilyen bánásmódban, és egyszerre sajnálni kezdte a kisbabákat, amiért nincsenek tudatában annak, milyen jó dolguk van. Vagy talán mégis? Talán a csecsem?kori jólét emléke befolyásolja a feln?ttkori viselkedést, és ? is csak azért olyan boldog most, mert újra csecsem?nek érezheti magát? És egy n?i hangot hallott az el?bb. Az anyja hangját? Nem, az lehetetlen. Mama? Baley egy széken ült. Ennyit fel tudott már fogni, és azt is érezte, hogy az újra átélt rövid és boldog csecsem?kor hamarosan véget ér, neki pedig vissza kell térnie a tudat és az önellátás szomorú világába. De mégiscsak hallotta egy n? hangját? Ki lehetett az? Kinyitotta a szemét."